Marina del Rey és Venice Beach (Los Angeles - San Diego, Április 19.)

Kedden mindenki tovább aludt a szokásosnál, így hál' istennek sikerült kipihennünk a tegnap esti mulatozást. A bőséges reggelit követően elsétáltunk a Marina del Rey kikötőhöz megcsodálni a gazdagok drágábbnál-drágább jachtjait és vitorlásait, majd végigmentünk Venice Beach partján a homokban. Sajnos az óceán még mindig nagyon hideg volt, ezért nem kockáztattuk meg, hogy a lábunkon kívül más testrészünket is belemártsuk a vízbe.

Persze eddig még a legfelhősebb városnézős időben is rendesen bekentük magunkat 100-as naptejjel, de persze ez a ragyogó napsütésben mindenkinek kiment a fejéből, ezért estére a szinünk kezdett hasonlítani a tegnap elfogyasztott rákocskákhoz.

A parti sétány kicsit hasonlítot a nyári siófoki forgataghoz (csak annál jóval nagyobb méretben, és szebb környezetben), telis-tele volt mindenféle szemetet áruló árusokkal, és magamutogató fura szerzetekkel.

A zenéjüket walkmanen promotáló feka rappereken (Hey, com'on big man!), és gandzsát kolduló homelesseken keresztülverekedve hozzájutottunk a napi burger adagunkhoz így nem éheztünk tovább, majd délután elindultunk San Diego felé.

Az úton Jani és Zsolti még elcsábultak a "Baconalia" hivogató szavának, és kipróbálták az útszéli Denny's dinerben a juharszirupos-baconos fagyikehely csodát (ami egyébként nem is volt rossz, bár hát miért is lett volna az, hiszen a juharszirup jó, a bacon jó, a fagyi jó...), majd este nyolc környékén szerencsésen megérkeztünk San Diegoba.

A hotelünk a felhőkarcolók között kicsit eltörpült a maga kb. 18 emeletével, viszont ahhoz képest, hogy milyen olcsón sikerült foglalnunk, nagyon modern és trendi volt. A szobák ablakfülkéje ki volt párnázva és így szabadon lehetett gyönyörködni a magasból a város esti fényeiben.

Janiék már kicsit fáradtak voltak és elmentek lefeküdni, mi viszont Zsoltival még felmentünk a hotel tetőteraszán található bárba, majd nyakunkba vettük a várost és sikeresen megtaláltuk a helyi Hooterst is a Gaslamp Quarter buli-negyedben, ahol már vártak minket a happy-hourral, ezért természetesen megálltunk lehajtani pár sört és gyönyörködni a "dimbes-dombos kilátásban" :)

Ezt követően még megpróbáltunk bejutni az egyik helyi klubba, ahová viszont engem csak útlevéllel engedtek volna be ami nem volt nálam, így ez most kimaradt.

Hollywood és Santa Monica (Los Angeles, Április 18.)

Mielőtt elindultam volna az útra megfogadtam, hogy minden nap rendesen fogom vezetni a blogot, nehogy elfelejtsek valamit is...nah ez valahogy nem jött össze, köszönhetően a rengeteg programnak, és az egyes hotelekben kínált internet elérés árának, amely rákényszerített minket, hogy jó magyar szokás szerint az ingyenesen lopható ámde cserébe lassú elérést válasszuk.

Így most a következő bejegyzéseket éppen útban Vegas felé a kocsiban írom, beszorítva Jani mögé a hátsó ülésre kb. WizzAirnyi lábtérrel (hogy a halálba lehet egy ekkora batár autóban ilyen kis hely hátul???), de ez nem gond, mert cserébe én kellemesen masszírozom a térdemmel a bodáit az ülés háttámláján keresztül.

Szóval ott hagytam abba, hogy szerencsésen megérkeztünk a road tripünk első állomására LA-be, ahol kellemes meglepetésben volt részünk, mert kiderült, hogy a szálláshoz kiadós reggeli is jár, így teli gyomorral tudtunk nekivágni hétfőn Hollywoodnak.

A filmekből ismert csillogás, csupán a Hollywood Blvd-on volt tetten érhető, és ezzel az egy utcával gyakorlatilag ki is merültek a látnivalók. Természetesen mi is körbejártuk a már jól ismert helyszíneket, mint pl. a Chinese- és a Kodak Theatert, amelyek előterei tele voltak különböző filmes karaktereknek öltözött arcokkal, hogy egy-egy közös fotóért cserébe kemény dollárokra lenyúlják a túristákat. Mi nem éltünk ezzel a lehetőséggel, inkább elkészítettük a saját kötelező fotóinkat a filmsztárok csillagaival a Walk of Fame-en (Yeah Arnold!).

Az ebédet a helyi Hootersben (ami szerintem Amerika egyik legnagyobb adománya az emberiségnek a Playboy és a Coca-Cola után) fogyasztottuk el pár hatalmas burger képében, amit a nagyon kedves és kiemelkedő adottságokkal rendelkező (khm...) pincérlányok szolgáltak fel kis topokban, és apró forrónaciban, ezzel is emelve az ebédünk fényét (és még Ancsi is élvezte, de lehet, hogy csak a burgerben lévő ízfokozók részegítették meg). Nagyon úgy érzem, hogy ezek után Hooters fan leszek és végigjárom az útba eső kirendeltségeket az utunk során, de persze csakis a finom kaják miatt.

Ebéd után a Hollywood Sign megtekintése volt soron, de sajnos magához a felirathoz már nem tudtunk közelebb menni, mert le volt zárva az oda vezető út (bár ez néhány mexikóit nem tántorított el, ellentétben velünk), így maradt a parkolóból való fotózkodás.

Ezt követően végigrobogtunk a Mullholland Driveon, keresztül Beverly Hillsen és LA egyéb "szegénynegyedein", majd lesétáltunk Santa Monica gyönyörű strandjára, ahol viszont hatalmas csalódás ért...a vizmentők klasszikus kis kabinjaiból nem Pamela Anderson vagy Erika Eleniak mosolygott vissza, hanem valami rosszarcú mexikói Gonzales :(

A mólon (ami egyébként a legendás Route 66 végállomása is) megkajoltunk a Forrest Gump ihlette Bubba Gump rákbárban, majd Ancsi unszolására játszottunk egy Whack-A-Mole partit a helyi vurstliban, amelynek eredményeként a kis csapatunk egy fehér majommal lett gazdagabb.

 

 

A nap zárásaként este még megünnepeltük Jani születésnapját (Happy Birthday Jani!!!) a szállásunk melletti mexikói bárban, pár jófajta nachos, és vagy másfél liter margharita társaságában (ami hamar emelte a hangulatot), közbe nagyokat röhögve.

Úton a csapat! (San Francisco - Los Angeles, Április 17.)

Vasárnap korán keltünk, hogy hamar neki tudjunk vágni a több mint 400 mérföldes útnak az első állomásunk, Los Angeles felé.

Ancsi ismét megmutatta rendkívüli főző-tudományát az útra csomagolt szendvicsekkel, amit kb. egy óra autókázást követően Santa Cruz gyönyörű kisvárosában fogyasztottunk el.

Ezután a tervek szerint a part mellett futó Highway 1-on folytattuk volna tovább az utunkat, azonban nem sokkal Monterey után kénytelenek voltunk beljebb húzódni a szárazföld belseje felé egy előre nem látható (és nem is jelzett...) útlezárás miatt.

Itt a környék teljesen olyan volt mintha valami alpesi vidéken lennénk, minden oldalról hegyek vettek körül minket, amelyek lankáin szőlőültetvények sorakoztak...nem hiába ez kalifornia egyik legismertebb borvidéke.

Ezt követően ismét visszatértünk az óceán partjára, ahol nem sokkal az úticélunk előtt még megpihentünk Pismo Beachen, és gyönyörködtünk a lélegzetelállító kilátásban. Hiába no, az amerikaiak tudnak élni.

Nem sokkal ezután a hegygerincen átérve megpillantottuk előttünk elterülve Los Angeles hatalmas városát. Érdekesek egyébként az amerikai városok, mind hatalmas kiterjedésűek ami főleg annak köszönhető, hogy csak elvétve látni két szintnél magasabb épületet (csak a nagyvárosok felhőkarcolóit, de abból sincs igazán sok itt a nyugati parton), és szinte minden házhoz külön kert is dukál, így a városok inkább széltében nőttek, mint magasságban.

Megérkezésünket követően hamar megtaláltuk és elfoglaltuk a szállásunkat (itt egy pillanatra megáll bennünk az ütő, mert valamiért nem lett visszaigazolva a foglalásunk, de szerencsére "röpke" egy órás forró-drót kapcsolat után a hotels.com-mal ezt is sikerült megoldani), majd a közeli gyorsétteremben tömtük magunkba a hatalmas és egyben ízletes burgereket.

A vacsorát ledolgozandó, még tettünk egy rövid sétát Venice Beach partján, majd ezt követően bevágtuk a szunyát a kellemesen berendezett, és viszonylag tágas szobánkban

The Streets of San Francisco (San Francisco, Április 16.)

Az előző nap fáradalmai miatt, mire a fejem a párnához ért már menet közbe elaludtam, és életem egyik legjobb alvásának adott helyet a felfújható pótágy. Reggel kipihenten ébredtem, majd egy kiadós reggeli (...nem hiszem el, hogy Jani tényleg minden reggel Pop-Tartsot eszik) után elindultunk vendéglátóimmal a városba, hogy Ancsit elvigyük a jelnyelv órájára, valamint az itt meglehetősen ritka tiszta és szép időre tekintettel egy kicsit várost is nézzünk.

Miután Ancsit kitettük az órájára, mi nekiindultunk Janival feltérképezni Chinatown utcáit, amely telítve volt a turisták számára szánt mindenféle gagyival, de nem éltem a lehetőséggel, hogy 10 dollárért "eredeti" szamurájkardot, illetve esetleg 1 méteres bronz félmeztelen sellőlányt vegyek.

 

Ezt követően elindultunk a Coit Tower kilátótorony (sorry Ancsi, hogy kicsit megfeledkeztünk az időről, de remélem a Starbucks frappuccino valamennyire kárpótolt) felé a város oly tipikus dimbes-dombos utcákon, ezzel is edzve satnya láb- és fenékizmainkat. A toronyból gyönyörű kilátás nyílt az egész városra, beleértve a Golden Gate hidat, Alcatrazt, a Lombard Streetet és a Downtownt.

Miután a sok hegymászástól már mindenki eléggé fáradt volt, leültünk a Pier 39 móló forgatagában valamit enni. Persze az "amerikai porciónyi" különböző panírozott tengeri herkentyűket egyikünk sem tudta mind megenni, cserébe viszont a San Francisco-i BKV miatt későn értünk a reptérre szegény Zsoltiért aki időközben kijátszva a bevándorlási tisztek figyelmét, valahogy átcsúszott a határon :)

Így tehát a létszám ezennel teljes, holnap indulás délnek a Highway 1-on Los Angeles felé!

U.i.: Íme a kedves vendéglátóink Ancsi és Jancsi, hogy ki melyik gondolom mindenki kitalálja (neeeeeeem pont fordítva :)

Megérkezés (San Francisco, Április 15.)

Az utazás előtti éjszaka alig több mint 4 órát tudtam aludni, de az izgalom miatt ehhez képest egész fitten tudtam nekivágni a közel 10000 km hosszú útnak.

A check-in után a Budapest - London táv eseménytelenül telt, amely során kiderült, hogy a British Airways is ugyanolyan spúr légitársaság mint a többi, a beígért "full english breakfast" gyanánt kihoztak a nem túl attraktív stewardessek (legalább ide miért nem tudtak jó csajokat válogatni az angolok?) egy íztelen  füstölt lazacos szendvicset, és egy mikroszkopikus méretű dobozos narancslevet. Hmm, az én emlékeimben mintha kicsit máshogy élt volna az igazi angol reggeli, vagy talán csak az évek szépítették meg?... ;)

Londonban az átszállásig még volt egy jó 4 órám körbenézni a terminálon (ami lényegében egy hatalmas duty-free mennyország), és magamhoz vehettem az angliai látogatásaimkor kötelezően előírt körtés cider adagomat. Itt azért már érződött rajtam az alvás hiánya, így gyorsan beruháztam egy nyakpárnára is, gondolva a még előttem álló több mint 10 órás útnak.

A tengerentúli járat maga volt a kínszenvedés, iszonyatos kis helyre zsúfoltak össze minket a Boeing 747-400 gyomrában, így esélytelen volt, hogy ki tudjam nyújtani a lábamat (mégiscsak megérte volna elmenni jógázni otthon még az út előtt). A kaja szintén kritikán aluli volt (hajszálvékony roast beef, pár szem krumplival és répával, valamint egy dobókockányi brownie), viszont egész jó filmeket lehetett nézni. Jah, valaki elmagyarázhatná, hogy az emberek miért szeretnek negyed órákat tölteni a wc-n, mert egész út során kígyózó sorok várakoztak a szent helyre történő bejutásra.

Mivel aludni nem nagyon tudtam a gépen, így elég fáradtan érkeztem San Franciscoba, ahol a váratlanul gyors bevándorlási procedurán átjutva, már várt rám Jani és Ancsi a szinte még vadi új Chargerrel. 

Janiék kb. 60 km-re laknak San Francisco egyik elővárosban, Sunnyvaleben, egy tipikus kétszintes, külső folyósos amerikai apartman-komplexumban. Ancsi jó háziasszonyhoz méltóan gyorsan összedobott egy hamburgert, majd elmentünk még shoppingolni a közeli mall-ba, ahol egy cipővel lettem gazdagabb, és kipróbálhattam az új kártyámat is, hogy működik-e. Egyébként mindenhol iszonyatos árumennyiség van, és minden kb. a felébe vagy akár a harmadába kerül az otthoni áraknak (pl. Levi's 510 farmer 30 dolcsi!!!).

Ezt követően haza, majd hullafáradtan alvás, a direkt a kedvünkért vásárolt, luxus felfújható ágyban.

T-8,5 óra: Végre bepakolva (Budapest, Április 14.)

Hmm, 23:15 és úgy néz ki sikerült összepakolnom minden fontosat, és még egy csomó hely is maradt a fasza kis bőröndben (Thx to Szilvi, ígérem vigyázok rá!), pedig ilyenkor már általában ugrálni szoktam a tetején, hogy le tudjam csukni. Ettől függetlenül kíváncsi vagyok mit hagyok majd itthon...ami nem gond hiszen holnap megérkezés után shopping Janiékkal.

Végszóra megjött a másik bankkártyám is, tehát mégis maradok a CIB-nél, nem kell bankot váltanom. 

Sikerült még gyorsan online becsekkolnom is (persze rendes hely, nagy lábtérrel már nem volt...) tehát most már végre ledölhetek pihenni, bár az izgalomtól úgyse fogok tudni rendesen aludni, hiszen sohasem utaztam még ilyen messze.

Reggel 6:00-kor anyataxival ki a reptérre, és megkezdődik a nagy kaland! Az ajándék túró rudit ne hagyjam itthon!

 

U.i.: Szilvi ugye azt tudod, hogy elfelejtettük lebizniszelni az általam Vegasban eljátszandó zsét!  Hogy leszek így milliomos??? Majd ha oda értünk jelentkezem, addig gondold ki a számokat, és ígérem Bálintnak, hogy kockázni is fogok (remélem addig elmagyarázza valaki a szabályait :)

Az útvonal (Budapest, Április 13.)

Úgy néz ki kialakult a végleges útvonal leszámítva Hawaiit.

View Road Trip 2011 Zsoltiii & Maxx in a larger map

Ápr. 15 - Indulás 8:25-kor Budapestről, hullafáradtan érkezés San Franciscoba kb.15 órával később

Ápr. 16 - San Franciscoban városnézés, délután végre Zsoltiii is csatlakozik

Ápr. 17 - Mindenkit felpakolva lezúzunk a parton Los Angelesbe

Ápr. 18 - Los Angeles városnézés

Ápr. 19 - Döglés a parton majd este továbbutazás San Diegoba

Ápr. 20 - San Diego feltérképezése

Ápr. 21 - San Diego parton döglés, haverok-buli-fanta...

Ápr. 22 - Reggel még szörfin' JÚESZÉJ aztán délután át Las Vegasba

Ápr. 23 - Las Vegas és a Hoover Dam, este játék és Elvis-show

Ápr. 24 - Grand Canyon

Ápr. 25 - Könnyes búcsú Vegastól, vissza Friscoba a Death Valleyn keresztül

Ápr. 26 - Reggel továbbrepülés Oahura, ahol még fingom sincs hol fogunk lakni

Ápr. 27-30 - Hawaii, Oahu rengeteg kirándulás, szörf, napozás

Máj. 1 - Repcsivel át Mauira ahol viszont már van szállásunk

Máj. 2-3 - Hawaii, Maui dzsungeltúra és vulkánmászás, illetve az elmaradhatatlan szörf

Máj. 4 - Utolsó hawaii nap kiélvezése, délután vissza San Franciscoba

Máj. 5 - San Francisco, Alcatraz és shopping (remélem nem tartanak itt minket...)

Máj. 6 - Könnyes búcsú Amerikától és este haza, másnap reggel érkezés vissza

Kissé sűrű lesz, de remélem sikerül mindent a terveknek megfelelően intézni.