Mielőtt elindultam volna az útra megfogadtam, hogy minden nap rendesen fogom vezetni a blogot, nehogy elfelejtsek valamit is...nah ez valahogy nem jött össze, köszönhetően a rengeteg programnak, és az egyes hotelekben kínált internet elérés árának, amely rákényszerített minket, hogy jó magyar szokás szerint az ingyenesen lopható ámde cserébe lassú elérést válasszuk.
Így most a következő bejegyzéseket éppen útban Vegas felé a kocsiban írom, beszorítva Jani mögé a hátsó ülésre kb. WizzAirnyi lábtérrel (hogy a halálba lehet egy ekkora batár autóban ilyen kis hely hátul???), de ez nem gond, mert cserébe én kellemesen masszírozom a térdemmel a bodáit az ülés háttámláján keresztül.
Szóval ott hagytam abba, hogy szerencsésen megérkeztünk a road tripünk első állomására LA-be, ahol kellemes meglepetésben volt részünk, mert kiderült, hogy a szálláshoz kiadós reggeli is jár, így teli gyomorral tudtunk nekivágni hétfőn Hollywoodnak.
A filmekből ismert csillogás, csupán a Hollywood Blvd-on volt tetten érhető, és ezzel az egy utcával gyakorlatilag ki is merültek a látnivalók. Természetesen mi is körbejártuk a már jól ismert helyszíneket, mint pl. a Chinese- és a Kodak Theatert, amelyek előterei tele voltak különböző filmes karaktereknek öltözött arcokkal, hogy egy-egy közös fotóért cserébe kemény dollárokra lenyúlják a túristákat. Mi nem éltünk ezzel a lehetőséggel, inkább elkészítettük a saját kötelező fotóinkat a filmsztárok csillagaival a Walk of Fame-en (Yeah Arnold!).
Az ebédet a helyi Hootersben (ami szerintem Amerika egyik legnagyobb adománya az emberiségnek a Playboy és a Coca-Cola után) fogyasztottuk el pár hatalmas burger képében, amit a nagyon kedves és kiemelkedő adottságokkal rendelkező (khm...) pincérlányok szolgáltak fel kis topokban, és apró forrónaciban, ezzel is emelve az ebédünk fényét (és még Ancsi is élvezte, de lehet, hogy csak a burgerben lévő ízfokozók részegítették meg). Nagyon úgy érzem, hogy ezek után Hooters fan leszek és végigjárom az útba eső kirendeltségeket az utunk során, de persze csakis a finom kaják miatt.
Ebéd után a Hollywood Sign megtekintése volt soron, de sajnos magához a felirathoz már nem tudtunk közelebb menni, mert le volt zárva az oda vezető út (bár ez néhány mexikóit nem tántorított el, ellentétben velünk), így maradt a parkolóból való fotózkodás.
Ezt követően végigrobogtunk a Mullholland Driveon, keresztül Beverly Hillsen és LA egyéb "szegénynegyedein", majd lesétáltunk Santa Monica gyönyörű strandjára, ahol viszont hatalmas csalódás ért...a vizmentők klasszikus kis kabinjaiból nem Pamela Anderson vagy Erika Eleniak mosolygott vissza, hanem valami rosszarcú mexikói Gonzales :(
A mólon (ami egyébként a legendás Route 66 végállomása is) megkajoltunk a Forrest Gump ihlette Bubba Gump rákbárban, majd Ancsi unszolására játszottunk egy Whack-A-Mole partit a helyi vurstliban, amelynek eredményeként a kis csapatunk egy fehér majommal lett gazdagabb.
A nap zárásaként este még megünnepeltük Jani születésnapját (Happy Birthday Jani!!!) a szállásunk melletti mexikói bárban, pár jófajta nachos, és vagy másfél liter margharita társaságában (ami hamar emelte a hangulatot), közbe nagyokat röhögve.
Azok a veseim voltak :D
VálaszTörlésHooters forever!
VálaszTörlés